Jeltelen

Mint holdkóros, ki elindul, mit sem remélve,
semmiből a semmibe, semmit nem értve,
soha sehova haza, haza sem, semmi nesz,
vagy morajlás, mi átszűrődve sejtetné
vele, hogy van valami valahol, valamerre,
hisz út sincs előtte, amiből tájékozódna.
Csak a sehova sem, nem számít semmi,
se a hiány, az sem ott, vagy éppen itt,
majdnem éppen csak, mégsem lazítva
semmi kötésen, közelítő menetelésben,
csak rávetítve az akaratlan kutatásban,
pótolhatatlan pótlásban, nincsen igék
között, jelzők nélküli megnevezhetetlen
váladékok (savó, nyál, vér, könny...)
kontúrtalan árnyak metszéspontjain,
semmi adok-kapok, pofon, bevérzés,
sebek, se fájdalom sehonnan sehova,
soha nincsen időben, csak a menet,
a menetelés sehonnan semerre,
nincs szemafor, se tiltás, se  átok,
se áldás, nincs kegyelem,
számonkérés, elvárás, hiba, javítás.
sem a te, sem az én, sem a mi, nem
számít, hisz nincs választás, se lazítás.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.