Veronika kendőjén haldokló
férfi arca, lemosni nem tudod
semmivel, az idő vasfoga nem
rágja el, molylepke se kívánja,
tűz nem égeti. Veronika a
kendőjét összehajtogatva egy
fiók mélyére teszi. Később meg-
mutatja a fiának, lányának:
látjátok édeseim, így jár az,
ki őszintén a szívére hallgat.
