ÁLMODOZÁS

Emlékezz majd kedvesem rám
Holdsütötte magányos éjszakán
Mikor a szív dallama rád talál
S elgondolod, a szerelem talány

Valaha, lopva tekinteted lestem
Most magadhoz húznád-e testem
Úgy hív a szíved, hogy zakatol
A sírástól tested fájón meghajol

Álmainkat elvitte magával a múlt
A szívünkben árván gyertya gyúlt
Kicsi lángjánál melegszik szívünk
S vele a sok emlék, miben hittünk

A szerelemet a szív, magába temeti
S amíg élünk, azt Ő sohasem feledi
Mikor megpihenünk az álomra várva
Az emlékeket a szívünk mind kitárja

Akkor majd ott leszek, Veled Édesem
S emlékül a múltnak foghatod kezem
Súgok neked ugyanúgy édes szavakat
Emlékezz, s meghallod újra hangomat

A tekintettől születő könny kicsordul
Az emlék életre kel, a szívünk kitárul
A képzelet játszik, milyen is lett volna
Ha azóta is szívünk egymásért dalolna

Az álom lassan szétfoszlik, az élet hív
A szív legbelül mégis örök harcot vív
Ezt nem látja más, csak fent a csillagok
Ha felnézel láthatod, én is ott ragyogok!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.