Szabó Tibor (leo) : ÁLMODOZÁS

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2844 szerző 38795 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Veres Mária: Köz.hely
Ocsovai Ferenc: Szombati bukolika
Filip Tamás: Régi szentély
Pataki Lili: Egyenes, gerinces és szabad
Csurgay Kristóf: Lélekborogatás
Tóth Gabriella: Lehet
Serfőző Attila: A zarándok
Serfőző Attila: Ego sum vita
Karaffa Gyula: Megjöttek...
Debreczeny GYörgy: névelírások
FRISS FÓRUMOK

Karaffa Gyula 23 órája
Farkas György 1 napja
Bátai Tibor 3 napja
Cservinka Dávid 3 napja
Ocsovai Ferenc 4 napja
Zsolt Szakállas 5 napja
Szakállas Zsolt 5 napja
DOKK_FAQ 7 napja
Filip Tamás 8 napja
Serfőző Attila 8 napja
Vasi Ferenc Zoltán 8 napja
Tóth János Janus 9 napja
Francesco de Orellana 9 napja
Gyurcsi - Zalán György 15 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tóth Gabriella 17 napja
Filotás Karina 17 napja
Veres Mária 18 napja
Kiss-Teleki Rita 19 napja
Bájer Máté 19 napja
FRISS NAPLÓK

 fiaiéi 1 órája
A vádlottak padján 2 órája
Hetedíziglen 5 órája
Bátai Tibor 15 órája
az univerzum szélén 1 napja
nélküled 1 napja
négysorosok 1 napja
Lola naplója 1 napja
Minimal Planet 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
DOKK estek 2 napja
Gyurcsi 2 napja
mix 3 napja
Janus naplója 3 napja
Hordalék 7 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szabó Tibor (leo)
ÁLMODOZÁS

Emlékezz majd kedvesem rám
Holdsütötte magányos éjszakán
Mikor a szív dallama rád talál
S elgondolod, a szerelem talány

Valaha, lopva tekinteted lestem
Most magadhoz húznád-e testem
Úgy hív a szíved, hogy zakatol
A sírástól tested fájón meghajol

Álmainkat elvitte magával a múlt
A szívünkben árván gyertya gyúlt
Kicsi lángjánál melegszik szívünk
S vele a sok emlék, miben hittünk

A szerelemet a szív, magába temeti
S amíg élünk, azt Ő sohasem feledi
Mikor megpihenünk az álomra várva
Az emlékeket a szívünk mind kitárja

Akkor majd ott leszek, Veled Édesem
S emlékül a múltnak foghatod kezem
Súgok neked ugyanúgy édes szavakat
Emlékezz, s meghallod újra hangomat

A tekintettől születő könny kicsordul
Az emlék életre kel, a szívünk kitárul
A képzelet játszik, milyen is lett volna
Ha azóta is szívünk egymásért dalolna

Az álom lassan szétfoszlik, az élet hív
A szív legbelül mégis örök harcot vív
Ezt nem látja más, csak fent a csillagok
Ha felnézel láthatod, én is ott ragyogok!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-06-22 13:08   Napló: fiaiéi
2024-06-22 13:03   Napló: fiaiéi
2024-06-22 12:55   Napló: fiaiéi
2024-06-22 12:24   Napló: A vádlottak padján
2024-06-22 08:57   Napló: Hetedíziglen
2024-06-21 23:39   Napló: Hetedíziglen
2024-06-21 23:39   Napló: Hetedíziglen
2024-06-21 23:38   Napló: Hetedíziglen
2024-06-21 23:38   Napló: Hetedíziglen
2024-06-21 23:38   Napló: Hetedíziglen