Õszi révbe érés


Az ősz dereng a táj fölött,
kavargó sóhajok a ködök,
s a forró imádságok gyújtanak be este.
Az ajtónkra vérünkkel felfestve
az ősz igéje: Takarodj!
Ma mi fekszünk, ma mi imádunk,
ma kéj, vágy, mámor a mi lányunk.
Arcodba temetem ajkaim láncát,
Arcomba veted a fenyítő pálcát,
Arcunkra csap a csókbarna ősz: Tietek a terep. A héják bősz
táncát tépve térdepeljétek
végig a múló napokat. Étek
számomra csókotok,
s nyílik a tok,
a megnyugvás békés kelepcéje.
Rajta, míg múlok, érjetek révbe!








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.