Te voltál...
Te voltál nekem a fény,
S a hajnali harmat voltam én.
Te voltál nekem a szél,
S a szálló szitakötő voltam én.
Te voltál nekem a tejszínű dér,
S a fagycsípte levél voltam én.
Betűtenger, lángolón kék,
A rajta úszó szó-hajó voltam én.
Te voltál nekem az éji láng,
Lobbanó szikra, égő parázs.
Törékeny gallyacska voltam én,
Lehet bármily apró, nélküle tűz nem ég.
Most te vagy nekem a múló szenvedély,
Tűnő vágyakozás, volt-nincs ölelés.
Kihűlő szerelem, játszadozó szív,
S az eldobott játékszer, ez vagyok én...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
