Résnyire az Egésztõl
Tekintet
hajszál ücsörög a csempén
oda/ragadt - száraz
vízcseppek csúsznak bele
üveges szemekkel
a nyárba
a hajszál meg csak tapad
a peremén
kiesett a fejemből
aztán ujjbegyén a rendnek
sorsba simul
5 centis világ
fű - fű
üres - üres
elfogyott a tinta
táncot jár a fejemben az üres
frissen nyírt fű
füvet nézd sárgán
a világ magába szúrja őket
ragrímlánc hajamban
pitypang koszorú pang
én meg csak nézem a füvet
frissen nyírt tegnapi
mindig rövidre zárt teret
sárga pöttyöset
lassan feltámaszkodik a gaz
mindig az támaszkodik fel
ha lassan is
meleg kövön
letört tulipánhegyek
innen zajgörgeteg
okád felleget
fehér-rózsa eprek
ahogyan feltűri ingujját a nap
a világ sosem üres
robajjal kaszálja a füvet
arcomon pereg a fény
a tekintet félre/lép
megint jön a fű, megint csak üres
hal vagyok
víz és kereszt
az út mellett
a fákon lógó
levéltömkeleg
zaj megint
szóvihar ront a mostra
metéli
a hagyma az ízemet
pók a sarokban
üres
szöveg
elfogyott a tinta
üres
a fű
pont most szúrja magára a világot
üres
üres
üres
Tükör
ha te nekem vagy
védj meg az akaratomtól - szabad
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
