Ráncolta homlokát az alkonyi ég
gyűrött fellegek alkottak barázdát,
a horizont akár bíbor színű nyakék:
nap-medál díszíti a tó tükrén láncát.
Csendes volt a langyos szél, már-már szellő
fűbe simul láthatatlan tenyere,
az ébrenlét kezéből kihullt a gyeplő,
s a szendergés álomba suhant el vele.
