BEFEJEZÉS

Sírhely, mely temeti kapcsolatunk
A múltban eltemetett hangulatunk
Még ma se hiszem, Te voltál nekem
Most bánatom, én mindenben lelem

Az égen ragyog, azóta is szemed fénye
Bárcsak egy csókot Tőlem még kérne
Még most sem értem, miért is lett vége
Miért kell, most egymagamban élnem

Sírhely, mely temeti kettőnknek álmát
Nincs már pillanat, hogy együtt várnák
Azt, ahogy szememben ragyog szemed
Ahogy testem, testedhez oly közel lehet

Hogy mit érzek? Hogy, nincs itt igazság
Minden, csak ellenünk megszőtt gazság
Hogy, belehal szívem, hogy nem szeretsz
Hogy, most éppen, valaki mással lehetsz

Oh, hiába is várom a választ, most az égből
Nincs válasz a csillagoktól ragyogó fényből
Nincsenek, talán sosem voltak ott angyalok
Lehet, a szerelemtől, szívem, mi úgy ragyog

Lehet, jobb lenne, ha csak álom, mi lennél
S az ébredésemkor, velem ilyet nem tennél
Hogy, fojtogat a tehetetlen szívem reménye
Ahogy, minden gondolat, Hozzám remélne

Vajon ki a megmondhatója, hogy mi történt
E két szerelmes szívvel, ez hogyan is történt
Nem hiszek már az álmaimban, miben élek
Egy utolsó érintést, mégis, most Tőled kérek

Hogy, szívem ne szenvedjen tovább ekképpen
Sírhelyembe hulljon, minden, amit reméltem
De tudd, a szerelmem, soha el nem törölheted
Minden éjjelen, én az égre érted, felnézhetek

Megláthatom ott, angyali tekinteted, édesem
Amit szívembe elzártam, és sohasem feledem
De gyáva vagyok én utánad egy lépést is tenni
Nem vagyok másra jó, mint álmunkat remélni

Kudarcom lett, hogy szívemmel együtt, eldobtál
Egy pillanat alatt közlöd, hogy végleg elhagytál
Nincs más, múltunk sírját egymagam Temetem
Mi volt is közöttünk, azt siratva, lassan feledem!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.