Mindig nagyon sajnáltam
az iskolában azokat a
gyerekeket, akiket a
sarokba állítottak.
Olyan szomorúak voltak:
volt, aki a fejét teljesen
belefúrta a falba,
mint, aki eggyé akar
válni vele, hogy lehetőleg
szégyenét senki se
vegye észre.
Azóta nem sokat változtam:
még mindig nagyon szeretném
a sarokba állított embert
felemelni a fénybe és
megmutatni mennyire szép!
