ZUHANÁS
Csak egy romantikus szívvel élő vagyok
De ha meglátom arcod, máris ragyogok
Olyan leszek, mint a lávát ontó vulkán
Mindent magával ragadó, elsöprő útján
Nem érzek mást csakis égető lángokat
A forróság szétveti a még örzött álmokat
Mi történik mi ez, hogy magamat feledve
Megfoghatatlan szépségtől testem levetve
A múltam tetejéről az ismeretlenbe vetem
Vállalva azt, hogy vár rám ott ezernyi tetem
Mind ki szépségedért már a mélybe leugrott
Kiváltság, a szerelem szárnyához, nem jutott
De megteszem én is mást már úgysem tehetek
Elraboltad eszem, mindent tudattalan teszek
Ilyen mágiát, ahogy elbűvölő szemedbe nézek
Most először eddigi életem hosszú útján érzek
Tégy velem bármit, már úgy is foglyod vagyok
Döntsd el, tetem leszek vagy szárnyakat kapok!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
