sötétedés
nem ugyanoda lyukadok ki
mint ahonnan elindultam
hiába állok ugyanott
az erdő kezdődik ezen a helyen
és az éjszaka
még minden narancsvörös
mint a bőrszínűre színezett izzó
viasz lassan
folyik le az égről
összeroppantanálak
valahol száraz faágat törnek a combon
a gondolataimmal összeroppanok
mikor a szemed mögé látnék mint az a macska
citromsárga rikító zöld kocsonya
a spájzban azt próbálgattam rajta
megérzi-e a fekete szirupot kezeimen
miközben simogattam
meghallja-e a gondolataim
dorombolása végigfutott gerincemen
megérzi-e hogy fázom
hogy belül üres vagyok
és minden nyúlós forró
öncsalással töltött panírozott nap
egy-egy elnyomott csikk a testemen
tőlük besötétedem mert
besötétedem tőlük
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
