Hab alól

                                szonett Kiss Judit Ágnes rímeire

Hiába kéred, már nem megy örömmel.
Öröm nincs, vagy inkább talán kevés.
Olyan, akár a rendszeres evés:
csak a szokott ízek. De tíz körömmel

kapaszkodunk bele. S nincs már szemérem,
és nincsen szégyen. Mint egy iszákos,
megszoktuk. És most az is világos,
hogy ezt a megszokást ki nem herélem.

Látod? Kellett nekünk a más baját.
Felvágta már erünket egy najád,
és elfogyott a hab alól a torta.

Nézd a napfényt: miattunk csak szitál,
s közös gyomrunk segítségért zihál,
mert mérget tettünk minőségi borba.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Mozgó Világ, 2007/10