Ciklus

Életem körbejár – visz a versem.

Túl rég rögözöm a port az úton,
tűnődöm: el- vagy visszatérek..
Roppant, mi volt, a tiszta esztelen,
kihordva mégis mennyi lényeget.

Utána rend jött, hogy értelemmel
homályba tiltson vágyat, éneket,
mígnem a módszert híve öröknek
kockás füzetünkbe kopott a világ,

de vágyainkhoz bölcsen vissza-
térve a szó megörökli a fantáziát,
bár duzzad a köztes, fröcsköl a hír
(karikír jel): felszínt karcolgatunk!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.