Életkép

Üvegekben kisszemű lekvár alszik,
zöld korcsolyákkal ragyog fel a jég,
mint bankokban az üde pénztekercsek
csörömpöljük a hangszeres zenét.

János akkor a lombikot csodálta,
s érezni kezdte benn a molekulát...
Kék szivacsok szortyogtak át utána,
bőszen szavaltak merev katonák,

és ismeretlen rendbe állt egy ember
sok kilométerrel a hold alatt.
-(Hány fényév hordja fel a képet rólunk,
ki láthat együtt minden madarat?)

Különös várakhoz faragott tettek,
rossz tükrök és még rosszabb rajzlapok
között vagyunk az első sejtünk óta...
Igazítsd helyre ócska kalapod.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.