Tudás

Kigyó hét farkat eresztett a tóba,
csavaros rongyok értek legbelül,
a kristály fiúcskái halkan jártak,
mint por, mikor lámpák elé kerül.

              Jégből csavarta levelét egy répa,
              -földből készült a tudás s egy sziget.
              Jégből faragta erdeit egy tenger,
              s  azt sem mutatta meg senkinek.

Még két fazék, s az éj is belezárul,
még két folyó, és felvesz engem is.
- A  homály táskái félremerednek.
Még két fillér, és lesz erszényem is.


                     * * *


Ferde redők is őseikre törnek,
arany csöveken kattog a parázs,
új emberkék ismétlik a világot,
rossz kisdedektől ring a rohanás.

Két fehér szekér fehérebb, mint mások,
fehér árnyéka kívülről ered....
Úgy félsz, mint fény az alkimista gömbjén,
hogy felriasztod: mivel ismered.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.