Amikor nem ismertelek, boldog voltam. Olyan, mint bárki más,
mint minden halandó. De aztán jöttél, és azt mondtad: „Huszonnégy
év vár rád ezután, huszonnégy diadalmas év.” Hatalmat adtál, pedig
én nem kértem. Mondtam - csak nyugalmat szeretnék.
Égnek a kövek a távoli fényben. Az emberek is – mintha köveknek
beszélnék. Mint a keserűgyökér. Olyan vagy nekem.
Megkeseríted a szívem.
