elfelejtettelek szeretet,
szent agapé, szavak
önkívületében
nem volt időm rád elég.
Hűtlen másolód voltam,
templomok üvegablakára
-iniciálék helyett-
feslett nőket festettem rúzzsal,
miközben árnyékdzsungelből
vakított a Nap-paradicsommadár.
Most elaggott kamaszként térek
haza a tékozló évek prése alól,
keresztfától megváltott lator,
kinek semmije sincs már,
csak a csöndességed,
s a jóvátételként fizetendő
kétségbeesés.
