Fesztivál
Fesztivál, felkéklő bohócruhák
kelme-rétegek eltakarnak,
hogy te ki vagy, azt elrejtik a csontok,
álmaid sátrukban maradnak.
A város csak hányja-veti magát,
fedélzetén ezernyi ember,
rossz jelmezek alatt lehet csak
találkozni a szerelemmel.
Pördülő hordók, csobbanó ital,
ütközöl járdák vonalaival,
hörgés a lét, egy kiáltás csupán,
szilánkká váló szomjas délután.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Mozgó Világ, 2008. 1.
