üvegszövet
szemben
pontosan szemben egy átjáróház
és azontúl képződik a semmi
mondhatok én róla bármit
dicsérhetem a teltségét
a feszülő ívek finomságát
tömörségének üvegszövetét
elnevezhetem térnek
időnek
meghatározhatom benne az utat
a házak
a fák
a padok szerkezetét
az ugatások mélységét
a csattogó lábak nyomán
felverődő porhó tapadási felületén működő erőt
és
ahogy beszélünk róla
abból is következtethetnék Istenre
vagy a fénysebesség négyzetének többszörösére
mindegy
az áthaladás pillanatában
ott lesz majd minden
ami most nem is létezik
a maga törölhetetlenségében
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
