Feljebb van a citadella

közeledem, ahogy mindig, késve.
felfelé visz az út, a két szél összetart
vállad nyugodt meggyőződésével,
mint mikor karjaidba zársz.

kezdetben mindkettőnk jobbkezes volt
aztán a fákat megcsonkították,
az ágak helyét vörösre festették.
most ballal ütsz meg majd gyújtasz rá.

máskor csatornavíz folyik itt, ha árad.
felfelé tart az út, a két szél összeér:
az ablakpárkányodon kiszáradt a kövirózsa.
vajon ma hol keresselek





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.