Egykeréken

Van egy dolog sosem értem:

Miért kettő a lábam, ha a fejem csak egy?

Fejen állva születünk meg,
S aztán sorsot fordít a csere.
Vajon a Föld is így keletkezett?
Neki most könnyű - mikor megfordul is csak egy.

Holnaptól én fejen élek!
A lábaimmal beszélgetek
Az egyik mindig bólogat majd,
A másik sem szól, csak hallgat..
Gurulnék, csak gurulnék egykeréken,
Mint a cirkuszban, hogy nevessetek..
S ha elunnánk a viccelődést,
Én kerítenék egy jó erős kötelet.

Az lenne az utam vége,
széken állva dönteném el.
A fejem most csak bólintana,

Haljak én meg fejen lógva!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.