Kiállításon modern szobrok és ismeretlen tárgyak között

Apokrif göngyölt vas-lapok merészen
merednek ránk. Nem az antik fejek,
nem márvány-erû, márványráncú csuklók:
kanyargó, éles vas-kisértetek.

Hol van a lány hullámzó kõ-hajával,
kõ-pupillájú délceg kõ-alak?
Csupán a váz, csupán a fém. Fém-csontok.
Fémmé fagyott embrió. Csak a mag.

S hozzájáték. Igen, az oldó játék.
Mozdulsz: zizeg. A játék fodrai:
ezüst papírból ó-ezüst gyümölcsök,
halott gyümölcsök lampionjai.

          . . .

Vászon kar. Gipsz fej. Kaucsuk kézelõ.
Kaucsuk ruhák. Porcelán szem. Merõ
mesterséges anyag, és mégis benne
halott szülõk torzót szülõ szerelme.

          . . .


Lehajol lassan három kõszobor,
görbén formálta derekuk a kor.
Kiváncsi hajlás. Tengerbe veszõ.
Új mozdulatot tanul az idõ.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: ÉS, ÉS 1982/26
Kötetben: Kutatás (Bp, 2004)
Kiadó: Fekete Sas