Vízszintes vár

„… hogy fölépítenék…”

Az aszfaltozóknak titka van.
Ujjaik közé fekete hártya
nőtt, testük mögött párolgó
gépek. A titkot nem hordják
magukkal, de ruhájukban viselik
a képét. Égő tenyerükről
valaki lemossa a kátrányt, repedt
tenyerüket krémmel bekeni.
Az ő kezük szép, és a szerelmüknek
furcsa neve van. A lányuk is
lehetne, néha megmossák a hátát.
Ha szomorúak, a titkot
beburkolják az útba.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Belsõ Robinson (Budapest, 1994)
Kiadó: JAK-Pesti Szalon