Fejfa tövén lobban a fény
gyertya ölt láng fátylat,
viaszkönnye hull a földre
siratja apámat.
Csend csitítja, s elaltatja
lávatestű kínom,
emlékképek elő lépnek
peregnek a síron.
Gyertya jajdul, idő fordul
visszahoz a mába,
Hold ezüst és fekete füst
küld az árvaságba.
