Fotonok
„Csak tudnék egy gyermeki imát”
Ma leestem a szilvafáról.
Kitörött a kezemből az ág.
Nagyon fájt mikor földet értem.
És a fejem is fájt.
És akkor! Ők megvártak engem ott.
Egy repülő méhecske szárnyával játszottak türelemjátékot épp,
De én tudom, így illegették magukat nekem.
Kacagtak és fényesre töltött kerek mondatokkal
Paskolták a meleget.
És villanással harangoztak is.
Kézbe mártott széllel mérték a távolságot,
És közben lángolt a fa! Úgy izzott, mint még soha!
Én már tudom,
(Éreztem a fényszagot is)
Én már tudom hogy élnek ők:
Ők napágyon nevetik a lombok között átszűrődő gépek zaját,
És borostyánbazárt millióknak szentelnek minden hetedik pillanatot.
Így volt akkor is - Akkor is így volt!
Ők vártak, vártak,
Aztán fénysebességgel szétszaladtak.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
