Kisasszonett

Romantikája önnek annyiban van,
hogy, tudja, ön merő egy vonzalom.
Dühös lesz tán, vagy zavart majd miattam,
de mégis asszem, el kell mondanom,

kezét ha néha meg-megfoghatom...
de most ez inkább mégis mondhatatlan.
Bocsássa meg, netán ha untatom,
csak azt hittem, hogy végre ráakadtam

a jó szavakra... sajnos csak horogra...
Értékelném azért, ha nem morogna...
Hörpintsük hát fel ezt a cseppnyi sört,

és induljunk. Ön mintha imbolyogna,
eltűnik, én meg otthon fintorogva
törölgetem a megköpött tükört.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Irodalmi Jelen, 2007 szept