analóg
váróterem-
jellegű várakozásokkal teli padok
a sarkokban
besűrűsödő ürességek
és a lélegzetvételek tompa lüktetése
várunk
neveket hallok
jellegtelen
soha be nem azonosítható árnyékok
vonulnak el előttem
dél felől jönnek
az ívelt boltozat déli oldaláról
fűző nélküli pár cipő
kesernyés fáradt köhintésekkel
kér utat
hogy aztán látványosan és végérvényesen
lezárja
eddig se volt
most aztán végképp nincs hová
mennie
megismerkedem látatlanban
a dűlőutak szépségével
amennyi cél
annyiféle odavezető út
keskeny
lábcsapás szélességű
a lehető legszükségesebb rés
az egymás ellen forduló
csendekben
lecövekelten itt
hogy kiszámítható pontja legyen
a záradékolt távozásoknak
végigsimítja homlokát
hogy
mélységet kapjon
némasága
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
