zsenge, mert szeretem
hogy mit csinálnánk, ha te is itt lennél, Hanna?
amikor a nap az ég alján utolsót lobbanna
kiinnám a maradék korsó sört, (cigit a hamutálba)
megfognám a kezed, lassan, vigyázva
aztán következne egy hosszú-hosszú séta
a csillagoktól vemhes ég alatt
te mesélnél, én megcsókolnálak néha
és nem bánnám, hogy soká még a pirkadat
a rideg sötétben egymást újra megtalálnánk
és éjjel – hogy ne féljek – közös lenne a párnánk
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
