Óda a kutyámhoz

kutyám, a Papi
nem hétköznapi
gyűrött pofija
előkelő profilja,
mint kivénhedt, bölcs emberfia,
hogyha vidáman rámnevet,
elűzi rosszkedvemet.
önkéntes száműzetésemben
benne társra leltem.
közös fedél alatt lakunk,
együtt töltjük minden napunk.
megosztjuk ételünk,
életünk úgy összefonódott, mint két-
perifériára sodródott csavargóé.
nincsen gazda, nincsengóré,
egyenlőség jutott, nem jólét.
simogatás lett a kenyerünk,
gondoskodás hozzá vizünk.
sült csirke illattól nagyokat nyelünk,
régmúlt időkre gondolunk még néha,
ma már kevéssel beérjük,
sorsunk senkitől számon nem kérjük.
Papi, meg én , egyek vagyunk.
utódokat a világra nem hagyunk.
ha jön majd a tél, meg nem fagyunk,
egymást melengetjük,
távol a világtól, Istenhez közel,
egymást bántani nem hagyjuk,
bármily idő is jön el.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.