A szaúnában
A hidegvízes medencéből kijövet
Testemet megtámasztom a fémkorlátnál,
Közben érzem, hogy a szívem megvadulva
Hajtja bennem az örök áramot.
Most az orromról lecsöppenő vízcsepp
Időtlen elcsöppenésével azonosulok,
Ahogy a csepp elválik az orrtól,
Esik…, zuhan…
Majd megsejtvén a végtelent érzékelem, hogy
A következő pillanatban már a tükröződő,
Vizes padlón szétterül és
Beleolvad saját közegébe.
Ekkor megsemmisülök,
Feloldódok önmagammal,
Vagy legalábbis ezt szeretném.
Zalaegerszeg, 2001.december 28.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
