Cellában
nem ereszt a cella.
a nyirkos falra a magány
jeleit mázolom.
arcod az ablakom.
rácsa mögött édes mosoly,
szerelmes, könnyű játék.
el nem érem, pedig mindent
megpróbáltam.
ágaskodom, kérlek, az ágyat
élére állítom, arra állok,
foggal, körömmel kapaszkodom,
hiába. nem ereszt a cella,
nem jön a kegyelem.
mint józsef, nevelem a palántát,
a semmiből táplálom, lesem,
várom, hogy felnőjön hozzádig,
a rácsig türelmem sápadtan
zöldelő bokra.
felettem szárnyalsz s nem hull
tolla hozzám a szabadságnak.
csótánylét csövein át lélegzem.
nem ereszt a cella.
s te csak nézel rám tengerszemmel,
boldogan.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
