A szökött rab

Elértem valamit szépen,
hogy több kellene ennél?
Visszanézek és nem érzem,
hogy mégis fáj az emlék.

Elraboltál tőlem mindent.
Úgy féltem akkoriban,
pedig sokszor mondták nekem:
Na bumm és akkor mi van?

Vállamra nagy szükség van.
Mit fogok megemelni,
ha a helyzet is úgy hozza,
hogy nem érdekel semmi.

Az akkumulátor gyenge,
Szépen, lassan lemerül.
Nem törődik senki vele,
szemétdombra így kerül

gondolatok szabadsága.
Milyen jó már annak, ki
nem támaszkodhat agyára,
ettől még Ő, valaki(?)

haragszik rám, enni nem ad,
duzzogni mer, leigáz,
daccal telünk, szökni nem hagy,
hisz magában, nem vigyáz.

Pedig bomlik régi egység,
múlik hév s lett szenvtelen,
visszahozni a jövőnek
káros szenvedély lehet

felróhatni azt hibámnak,
hogy nem vagyok képlékeny,
nem csináltam semmi rosszat,
mégis van ellenségem,

mert nem csinálok most semmit,
azért dolgozik bennem
az eredmény akarása,
mert később dől el minden,

hogy minden hiába! Úgy is
győz a túlerő! Ennek
sosincs párja! Megmutatom
nincs erő hitem, lelkem

zabolázza! Kardom dacom,
pajzsom nem baj, hogy szita.
Nekem sem állhat minden jól,
méltatlan itt a vita.

Átvészelni hogy lesz hitem?
Történjen már valami!
Nem hiszem, hogy jól megy minden!
Miért nem szól valaki?!

Őrlő hangulat, meg egy kis
bámulat és megesik,
hogy tetszik, néha nem tetszik,
Csináljam? Vagy szeretik?

Merthogy börtönösdit játszok.
Én vagyok a szökött rab.
Jutalmam, hogy sűrű rácsok
között lel meg örömhad.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.