Visszajelzés

Köszönöm a hétköznapnak,
hogy tengeti életem.
Mélyen sűllyedtem a szarba,
bocsájtsátok meg nekem.

Éppen hogy nem döglünk éhen.
Vajaskenyéruralom.
Udvarunkon a sok csirke,
ólban disznó jutalom.

Inspiráló gondolatok,
aspiráló helyzetek
és a gödör egyre nagyobb,
mégsem cselekedhetek.

Nem mondhatok meztelen nőt.
Párját ritkító aktust.
Kudarcokban bővelkedőt...
Nem utasítom Krisztust.

Nem mondhatok semmi olyat,
hogy felfigyelhetnétek,
csak egy kicsit próbálkoztam,
hátha megértenétek

csiszolódik már a gyémánt,
remélem örülhetek,
nem sikkad el olyan némán
feltett szándék, érzelem.

Nagyon sokszor én is érzem,
hogy van bennem valami,
rendívüli képességgel
megáldott a nappali,

mármint ahol most is írok,
csupa ablak, csupa fény,
megvilágított világom
nem tűr ellenvéleményt.

Vágyom rá, hogy mondhassátok:
Igen, ez már valami.
Kurva anyját, mit alkotott.
Mit csinál ez a pali.

De más a vágy, más az álom,
megint más a valóság
és lám mégis mind a három
gúnyos hangon csak mondják:

Jobb sorsra érdemes lenni,
többre vagyok hivatott.
Nem akarja észre venni,
pedig tudja ki vagyok.

Visszajelzés messze nincsen,
érthetetlen számomra,
és bár tudásom a kincsem,
révbe nem érek soha.                      





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.