Legyen meg az akaratom
Fabatkát sem ér az egész.
Míg más szekerét tolom,
az enyém a sárba ragad
és azon gondolkozom:
Nekem nem lehet? Nem szabad,
hogy megpróbáljam? Mikor
szalad? Mit kell tennem ahhoz,
hogy szekeremnek biztos
talaj legyen kerekei
alatt s azokon fusson
akadálytalan és terhe
mindenhová eljusson?
Ne kelljen félnem attól, hogy
nem kapok segítséget,
Magamat kell feláldoznom,
hogy ne féljen. Ne féljen!
De hát én is úgy akarok
és semmi köze hozzá,
tudja ezt Ő, én csak tudom,
mégis mindig megpróbál
levenni a két lábamról.
Hogyan legyek hű hozzá?
Kinek legyen nagy fájdalom
és kinek élte jobbá?
Magamra, vagy Rá hallgatok,
így sem úgy sem megoldás.
Külső segítség kell nagyon,
hogy ne félhessen folyvást.
S ne építse a szánalom
akaratomat rommá.
Legyen meg az akaratom,
csak ne kelljen Ő, hozzá.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
