Aljas indokból

   -Mindenki kiröhög,
röhög az egész falu!
Súlykolja belém megint a gáncs
szakadatlanul.
Ám együtt élni a gánccsal,
próbálják csak meg,
nekem huszonhét éve sikerül,
sikertelen.

Felhalmozott indulatok
csak nem múlnak el.
Lenyelt békák tápláléka most,
dacos durva lett.
Mérgezett mindennapok
és gyermekkötelék
nem engedi szakadni sem,
így nőttön-nő a vész.

Aljas indokból elkövetett
semmittevés.
Első nekifutásból szörnyű
következtetés.
  -Mi lesz majd így, meg úgy,
vagy tudom én semmisem,
ha te, állandóan írsz
és nem törődsz semmivel!?

Eltalálnak.
Ép(p) szög vagyok és fejen vágnak.
Kapkodom a súlykolt fejem,
nehogy megsérüljön,
mi bészorult tévedésből,
el ne évüljön.
S ha mégis évülni lenne kedve?
Haragszom rá.
Eltemethetne.
  





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.