Csend

Ó, síri csend! Ó nyugalom!
...mert gondolkodni, ha mer
gondon bajon, tétlen nagyon.
Árral szemben képtelen

erőfeszítésnek csak ott,
ahol egy kis fény dereng,
lenne haszna s nem ártalom
az osztályrésze, amelyet

karon fogva, sőt, csíp nyakon,
nem eresztve, bár lenne
kedve, segítve hatalom.

Csapkodjon csak jó hangosan!
Csapkodjon csak hevesen!
Fröcsköljön a bősz habokban!
Fröcsköljön! Mert szeretem,

szeretem, ha úgy kínlódik,
szeretem, mert életjel,
mint miután ragaszkodik,
cserben hagyja életkedv.

Kedvetlenül csapkod tovább
mostmár csak az életjel.
Elhal az is és a zajok.
Ünnep készül, meg a csend.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.