Társadalom hasznos tagja

Hallottam én sok szép mesét,
történetük oly régi.
Lényegük volt nagyon nehéz,
de a fő, hogy túlélik.

Hosszan tartó izzadságnak
sosem voltam ellene,
úszkáltam a boldogságban,
ha részvétem tehettem.

Kollektiva húzó erő,
oly magával ragadó,
kell az erőt beosztani,
erőt kölcsön nem adok.

Meghaladni képességet,
csúfondáros izület,
mindenhol fáj, nagyon sajog,
mégsincs bennem rémület.

Látogatni másik oldalt,
tisztában legyek vele:
Eltűnik-e a piskóta
alig kigyúrt embere?

Csodatévő kollektiva
csodálkozásra késztet:
hogy lehet, hogy én is birom?
Más világ ez? Idegen!

Társadalom hasznos tagja
erőn felül teljesít,
hiányérzet mégsem hagyja
nyugton nyugtalan zsenit.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.