ez is,



mint más is,
csak szó.
Az est-folt
lassan beoldja kristályos szemed.
Kiöntöd.
Kopott termeid falán
karcolt kép-
kovász terel.
Képlet sorokat őrölsz,
s a lámpafénybe
szárított csendet szórsz.
Az ablakok cseppjeiről
fűz,
hold,
száradó ruhák
árnyán át
ömlesz
sarok mentén szivárgó semmi neszbe.


.
Légypapír nesz ez.
Könyvből kitépett
recept.
Rajta toll és szemüveg.

Az ágy szélén a duplatalpú álom
csak úgy.
Ledobva.


Meleg és üres.











Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.