egy
a levegő iszapsűrű
kenhető
a falon
gördülő buboréksávokban kutyaugatás
eszmei pontjuk
a buszmegállónál felvillanó képben
az ajtók ki- és belégzése
felállsz
a mozdulat nehéz
az egymásra halmozódó részletek
mint
tükörcserepeken a szájnyílás ráncai
segítenék
de idegenséged annyira meggyőző
hogy félek a visszautasítás láncreakciójától
mintha
egy kosztümös darab nézője lennék
úgy figyelem
a tárgyakká darabolt idő
sistergő oldódását bennünk
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
