sommázat



leültem
sámli volt a testen
ültem alatta sótalan
keserű borocskát vedeltem
s hagytam
a vénséges alany
elhagyjon
mit is tenne vég ül
az irka szélén szótövek
sorjáznak
ígéretes mézül
a kihagyhatatlan ó-törek
tálaláshoz
szemernyi kincs ez
kosárban alma bor kalács
és a sonka szélén
unt lidérces
fénnyel lebegő hallgatás
mint egyetlen
mint plázs homály-plázs-
on
derengő szükséglet szaga
na ne
a feltörekvő számol
és tudja hogy mennyit ér a ma
s licitje cetlin
s kéz a kéz benn
az áldozat is vele mar
a hiányzó minden egész a részben
s a létező nincs csel
betakar








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.