Hátha



Nem tudom.
Előre semmit soha.
Utólag se.
Csak ködös sejtés, hogy
valahol volt valami,
amihez mintha lett volna közöm.
Egyszer.
Közben ott a bizonytalanság,
hogy talán többször is.
Csónakház fonatok a sziget
túlsó csücskén.
Körülöttük létező életjelek.
Olyanok,
mint füst,
kutyaszar,
gyepre ontott halbelső,
kitépett füzetlap;
az egyik oldalán közösülés piktogram,
a másikon matematikai képlethalmaz.
Ilyenek.
Ezeken kívül por,
és a rothadó nád
--- ez is életjel ---
szagfoltjai.

Nem tudom.  

Öklendező pillantások a vállon át.
A mosolytalan,
a szinte már üres szemgödör,
mint ásott kút omladozó falába akadt
tükörtörmeléken az égdarab.
A kivonulás-háló fonatait illesztgető
hátha.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.