járólapok 2



1

összetolva asztal és szék
egy közös
ágy
a küszöb alatt átbukó meleg-
ben csöppnyi fény
s néha
csak úgy mint most is
elzárom magam
egy vén
már eresztékein széteső én-szekrénybe
csak bele kell rúgnod
hogy
ne találj ott semmit

2

megértést keresek magamban
a kutyaugatásokból kihasadó
csendtől
a csörömpölő félelmek
indulatain
át
az istenre utaló nyomok
elvesztéséig

3

rettenetes
egy tollpihe lebeg az asztal
magasságában

riaszt a védtelenségem

4

készülő csend
jegenyefa faragta láthatár
a földtől-égtől távolodás káprázata

5

pontokba szedem a valóságot
úgy
mintha létezhetne ott bármi is

6

a szelet figyelem
ilyenkor elképzelhetetlen
bármilyen saját mozdulat
zubogó feketelyuk pont lett
pont
most
az autóriasztó hangjának feszülve
a ceruzahegy

7

istenre bíztam tisztánlátásomat
rábíztam
a növekvő és a csökkenő holdat
a reggeleim bódult semmittevéseit
a remegő blúzok árnyékos ráncait
és valamennyit
a napon száradó ruhák illatából
és ezt mind
mind  
eltékozolta bennem

8

idegen hatalom zsákmánya lettem
semmit nem tudok róla
azt sem
hogy hogyan tett szert hatalmára
és azt sem
hogy miről ismerhető fel bennem

ugyanúgy van bennem öröm
szomorúság
ugyanúgy vágyódom ezután is a gyönyörre
és ugyanúgy rettegek az elbutulástól
mint eddig

de

megszűntem akaratom ura lenni
arcom már nem engem mutat
és már nincsenek ---
elfogytak indítékaim









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.