Következésképpen
Úgy tűnik, mintha mozdulatlan,
de nem! Most megrebben.
Szirmokba fészkelt bogár-életünk
tőlünk függetlenül szűntelen
kileng, mint áradatkor
a Tisza kinőtt medréből,
megélt korunk,
hihetnénk, a létből
kitekint, mintha egyéni,
és nem nép-, vagy világ-
történelem-árral lenne teli
a mindenség üveggömbje.
Szavakat fűzünk láncolatba,
hogy szívünket meggyötörje.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
