El akartam tenni a hűtőbe, másnapra.
Felnéztem rá az üres tányérról,
követte a tekintetem,
rám nézett, bűnbánóan.
Bocsánatot kért,
kimentem.
Azt hitte, már nem eszem meg.
És ő is jobban szereti a nutellásat a kakaósnál.
Nem igaz.
Megette anya nekem hagyott utolsó nyomát.
A neki hagyott, a kakaós, ott hever érintetlenül.
Én pedig kifosztott, nincstelen vagyok.
