leül hát a szikkadt
rögre
s várja
majdcsak elenyész
hűlt tekintetek-
től övezve
a mucsálódó beltenyész
s elhiszi
mért ne hinné
hisz fáj még
a remény mi gőgjében liheg
tébolyult korán át
köröz és
ragaszkodik a semmihez
hiszi
elhiszi hogy van még
más is
amiben célja nincs
elhiszi
akinek már van mit
s akinek nincs
hát…
még lehet
s a rögbe sószilánk-szavakkal
karcolja magát
költöget
