megállnak
a szikla fekete tömött
nincs ott más
a sűrű víz
a fény
a vergődő az átbukó szavak
az egymásba fűzött kényszer
a nagyolt
mozdulatlanság-
ból
az a tény
hogy semmi úgy
ahogy bárki is
akarná
senki nem
és mégis felhozott
kezükbe adott bonthatatlan egy
a lenni-nincs-
ből
a rontott tér-toposz
