olasz tengerparton
sétálok a tengerparton, mintha természetes volna hajnalban
a tengerparton sétálni. a tenger morajlása ismerős mert
a tenger mindig ugyanugy morajlik. felemelőnek szántam
hajnalban a tengerparton sétálni, előre deklarált érzésekkel
vetődtem a morajlásba. a homok csomókban verődnek
hátra mezitlábas ujjaim közül, ahogy a lépések követik
egymást séta közben. nem sietős. a nap is saját ütemében
virrad. a tenger morajlás. kifújt és beszívott levegő
zubogása mellettem tartó kocogó tüdejéből, harmonikus
a lépteinek esésével. tengermorajlás. kihegyezem ujjaimat
egy égő cigarettába. fújom a füstöt a tengeri fauna
rikoltása kisér. lazán halkabbra veszem az érzékelésemet
a beérkezett benyomások mentén megkeresem
önmagam és leülünk a fotelba a kisasztalka mellé
az asztalon hamutartó
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
