ipi-apacs
ha el is bújok szimbólumok mögé
elárulnak a szerteszét szórt szavak
lassan sarjadni kezd másokban
a bennem kicsírázott összes gondolat
olyanná válok mint a szél mikor hajtja a lángot
vagy megfordulva saját hevét falja fel
amerre járok nyomomban csak hamu marad
jó esetben a következő vetésnek táplálékot ad
máskor önfejemre hinthetek egy marékkal
amint kiderül rossz zacskót téptem fel
végső menedékem egy nagy levegővétel
s a porral együtt én is semmivé foszlom el
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
