Rám zuhant

Rám zuhant az életem,
e sárkupac lenyom,
magam alá gyűröm
két kezem,
süllyedek már ,
s hagyom.
a szemétdomb tetején
egy fénykép csillog,
apám ölel,
tizenöt éves vagyok,
nem messze egy másik,
azt hiszem a gyermekem,
meggyűrődve újabb,
talán a szerelem,
a többit nem látom,
ennyi volt csak ennyi,
pedig valaha,
hogy szerettem ÉLNI!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: amatorirokextra.hu, 2007.06.