Horgászidény
A reggel összpontosítást követel.
Rájönni minden nap, hogy még élek:
eléggé fárasztó felismerés.
Agykopoltyúval, szívvel, izomszövettel
és üreges csontjaimmal együtt tények
vizébe veti magát a lelkem. Ez merész.
Úszóhólyagom az óvatosság, de nem jön el,
tudom, soha az a reggel - bár félek –
mikor visszatart az ugrástól a józan ész.
Ébren emberhal vagyok hínárkörettel.
A végtelen tó két végén összecsukható székek.
Elalvás előtt remélem: Istennek sikerült jobban aznap a beetetés.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
